Egyetemes megelőzés

A modern kábítószer-megelőzés tartalma és alapelvei, különösen az iskolai alapú egyetemes megelőzési programok, eredményeken alapulnak. A mérhető hosszú távú hatások, még akkor is ha kicsik, jelentős nyereségnek számítanak, ha nagy populációkban lehet őket elérni (Stothard és Ashton, 2000). Az alapelvek (hogy mi működőképes és mi nem) mára már jól kialakultak. A hatásos komponensek: az interaktív oktatás (azonos korúak bevonásával), (Tobler és Stratton, 1997), a normatív elképzelések kijavítása (Flay, 2000), a szociális képzettségre irányított erős figyelem, és kevés információ magukról az anyagokról; mindezeknek kiegyensúlyozottnak és a fiatalok szociális realitása szempontjából lényegesnek kell lenniük (Hansen, 1992; Dusenbury és Falco, 1995; Paglia és Room, 1999; Tobler és társai, 2000; Tobler, 2001). A gyakorlatban számos tagállamban a szakpolitikát alakítók és a szakemberek változatlanul olyan megközelítést hangsúlyoznak fontosként, amelyről mások már kimutatták, hogy nem hatékony, mint pl. az affektív (attitűd-változtató) oktatás (pl. a saját önértékelés növelése), információszolgáltatás (tudatosság növelése) és az önvizsgálat.

Hasonlóképpen az iskolai alapú megelőzés sikeres közvetítéséhez (2 OL ábra) hozzájáruló tényezők ugyancsak ismeretesek: szigorú ragaszkodás egy megalapozott tanmenethez, amelyet megfelelően képzett tanárok közvetítenek; világosan meghatározott tartalom; kézikönyvek és háttéranyagok biztosítása. Ezenkívül a kábítószer-megelőzés részévé kell válnia az átfogó iskolai kábítószer-politikának és egészségvédelemnek (Paglia és Room, 1999; Chinman és társai, 2004). A valóságban azonban három különálló stratégia különböztethető meg, amelyek ritkán integrálódnak. Az első stratégia szerint a megelőzést nagy országos programokkal (Csehország, Írország, Litvánia, Hollandia), vagy akkreditált programok csoportjával (Görögország, Spanyolország, Magyarország, Svédország) kell közvetíteni. A másik megközelítés szerint a hangsúlyt a tanárképzésre kell fektetni (Belgium francia nyelvű része, Németország bizonyos részei, Ausztria, az Egyesült Királyság), azzal a feltételezéssel, hogy a tanárok a hétköznapi iskolai tevékenységekbe beépítik a megelőzés üzenetét. Végül néhány ország (például Portugália és Finnország) az egészségjavító iskolák hálózatát preferálja. Csak Írországban és Spanyolországban alkalmazzák együtt mind a három megközelítést az egész országban (3 OL táblázat).

2 OL ábra: Az iskolai alapú megelőzés közvetítési módjai (EN)

3 OL táblázat: Az iskolai alapú megelőzés összesítő paraméterei (EN)

Az iskolai környezeten kívüli általános megelőzés (3 OL ábra) általában három úton közelíti meg a fiatalokat: alternatív időtöltési formák ajánlásával, pl. ifjúsági munka vagy kalandélményeket biztosító és kreatív tevékenységek (Görögország, Spanyolország, Lettország, Luxemburg, Egyesült Királyság); a sportban és sportklubokban folyó ifjúsági munkán keresztül, azért, hogy a fiatalokat protektív csoportnormákkal, csoportviselkedéssel és csoportattitűdökkel hozzák kapcsolatba (Németország, Olaszország, Finnország); valamint a fiatalokat megkereső technikák alkalmazásával (Dánia, Ausztria, Lengyelország, Portugália, Norvégia). Az iskolán kívüli megelőző munkával óriási lehetőség van a veszélyeztetett fiatalok azonosítására, a sérülékeny csoportok megcélzására, azonban ezt a lehetőséget csupán néhány tagállamban aknázzák ki (Írország, Magyarország, Hollandia, Ausztria, Egyesült Királyság).

3 OL ábra: Megelőzés fiatalok számára az iskolán kívül (EN)